Kisgyermekkori nyelvtanítás mellett szóló érvek
A korán elkezdett idegennyelv-elsajátítás rendkívül nagy előny lehet a kisgyermeknek, mivel számára olyan nyelvi és kulturális tapasztalatot jelent, amely pozitívan hozzájárulhat a kognitív, szociális, kulturális, akusztikai, nyelvi és személyiségfejlődéséhez.
6-7 éves korig bármilyen nyelv tökéletes fonológiai elsajátítása lehetséges (akcentus nélkül), hiszen az idegennyelv-tanulás alatt az agynak ugyanazon területe aktivizálódik, mint az anyanyelvtanulás során. 7 éves kor után (1. biológiai sorompó), az idegen nyelv feldolgozása az anyanyelvtől eltérő agyi területen történik, a felnőtteknél az agy a beérkező nyelvi információkat a felszín közeli, aktív agyrétegben raktározza. Erre a korosztályra már az jellemző, hogy az idegennyelv-tanulás közben, a kimondandó mondatokat először anyanyelvén fogalmazza meg, s utána fordítja csak le azt az adott idegen nyelvre. Serdülőkor után a nyelvtanulást gátló blokkok rendkívül gyors növekedésbe kezdenek. (2. biológiai sorompó) Megerősödik a formális gondolkodás fejlődése, ami negatívan hat az idegennyelv-elsajátításra. A felnőttek a természetes nyelvelsajátításra való készségükből időközben veszítenek, náluk már az absztrakt gondolkodás jellemző, így ők az idegennyelv-tanulás elején még gyorsabban és látványosabban haladhatnak. A gyermekkori nyelvelsajátítás alapvetően az emberek közötti kommunikációs készségekre támaszkodik, a gyermekek főként a memóriájukat használják, míg a felnőttek elsősorban szabályrendszerekben gondolkodnak.